Végh Alpár Sándor Magyar Nemzet Március 31. vasárnap cikke

Végh Alpár Sándor Magyar Nemzet Március 31. vasárnap

Etka anyónak hívták. Mások rossznéven vették volna, ha öregítik őket. Ő nem. Ő büszke volt a nevére. Arra emlékeztetett másokat, hogy ne adják fel, mert van mód a gyógyulásra.

Valamikor nagyon beteg volt.

Vitray műsorában látta először az ország a két Benke-testvért, akik nem nyugodtak bele, hogy az orvosok képtelenek rajtuk segíteni. Kártyikné Benke Etka az adás után könyvet írt, abból tudtuk meg, milyen mélyről hozta magát vissza az egészségesek közé. (Sokak szerint: föléjük…) A Lélegzünk és létezünk 3. oldaláról idézek:

1920. január 1-én gyógyíthatatlannak tartott szívbetegséggel születtem. Tornától, futástól, emeléstől, lépcsőjárástól eltiltva, gyógyszerezéssel éltem. 30 éves koromtól ez fűszereződött – a szintén gyógyíthatatlannak tartott, kínzó – ízületi gyulladásokkal, epe-, fejfájás és idegrendszeri problémákkal, anyagcsere- és alvászavarokkal. 25 éven át nem élhettem úgy, hogy valahol egy kicsit ne fájt volna egyik testrészem. Ha le tudtam jönni a fekhelyemről, már egészségesnek tartottam magam. Volt, mikor arra gondoltam, okosabb lenne véget vetni az életemnek. A férjem és a kislányom szeretete adott erőt…”

Egy véletlen találkozás nyomán kezdett másként élni. Ötvenöt éves volt. A szegedi gyógyfürdő medencéjének szélén lótuszülésbe rakott lábakkal feküdt egy fiatal férfi. Halállásban. Megkérdezte, mit csinál. Azt felelte, jógagyakorlatokat végez. Kilenc évig volt ágyban fekvő beteg, családja gondoskodott róla. Etették, itatták, mosdatták, öltöztették. Egy véletlen révén megismerkedett Kenyeres Károly természetgyógyásszal. Jógázni kezdett, megtanulta a helyes táplálkozást, a koplalást, a helyes légzést, és azóta azt csinál magával, amit akar.

Etka is elment dr. Kenyereshez, hátha segít rajta a jóga. A változások megdöbbentőek voltak. Egy év múlva abbahagyta a gyógyszerszedést, és minden baja eltűnt, mintha sosem lettek volna. A tévé hetven évesen mutatta, és a nézők nem győztek ájuldozni: fejállás, spárga, gólyaállás követték egymást.

Közben egyre tanult. Kitől? Aki itthon valaha jógát oktatott, mindenkitől.  Dely Károly beszélte rá, hogy tanítson, és sokak szerencséjére rá is állt. De másként, mint a klasszikus jógamesterek. Úgy mozogjatok, ahogyan a gyermek. Ő még természetesen, frissen rúgkapál, csak később tanulja el a felnőttektől a rossz légzést, a rossz testtartást. Vegyük tudomásul,

minden a rendelkezésünkre áll, amivel megteremthetjük a jó közérzetet, a fizikai és szellemi frissességet. Ezek jelentik az egészséget. Egy idő után orvosok is felkeresték. Azok, akik korábban kezelték, és számukra is kiderült: gyors eredmény nincs, csak biztos.

Régóta jógázom, nemrég mégis beiratkoztam Etka kitűnő tanítványához, Kertész Annához. És tényleg más. Több energiát ad. Egyik napon Anna megállította a foglalkozást. Etka készül elmenni, mondta. Kiskunhalason van, és nehéz órákat él át. Fogjuk meg egymás kezét, és gondoljunk egy percre rá, hogy ne szenvedjen sokat. Csendben álltunk, köszönettel a szívünkben.

Etka anyó szenvedései ma véget értek. Kilencvenhárom évet élt. Zseni volt. Olyasmivel ajándékozott meg százakat, ezreket, amire nem sokan képesek. Megkönnyítette és sokaknak meg is toldotta az életét.

Soha, semmilyen kitüntetésben nem részesült…

Etka búcsúztató 2013.04.12.

A budapesti Etka-Jóga Rekreációs Egyesület közössége nevében köszönjük meg Neked Etka, hogy végtelen szeretettel, elfogadással, tanítottál, alakítottál, formáltál, a Te szavaiddal élve: felbujtottál minket arra, hogy azzá válhassunk, akik valójában vagyunk.

Hosszú életed során sokféle emberrel összehozott sorsod, sokan indultuk el veled a közös úton, aztán esetleg szétváltak útjaink. De az biztos, hogy mindenkiben kitörölhetetlen nyomot hagytál. Csodát teremtettél.

A megtett út veled tartalmas, izgalmas, kedves, játékos önfelismerést adó út volt mindannyiunknak. Sokat tanultunk Tőled és egymástól. Magával ragadó személyiséged fénye beragyogta utunkat, összekovácsolta közösségünket. Megtanítottál arra, hogyan alakítsuk, nyesegessük önmagunkat, hozzuk ki önmagunkból a talentumot, hogy közben ezzel mások javát is szolgáljuk.

Életed utolsó pillanatáig megőrizted tudatodat, akkor is, amikor már tested nem engedelmeskedett irányításodnak. Eközben volt erőd beismerni és kimondani azt, ami végső tapasztalásodban mégsem téged igazolt, és ez a legnagyobbak közé emel Téged.

Az élet egy nagy utazás, melynek végére megérkezünk haza, vissza önmagunkhoz. Befejeződött földi küldetésed, de azt amit itt hagytál, amit alkottál, szellemiséged már örökké velünk marad.

Egyesületünk tiszteletbeli elnöke voltál és maradsz, szeretetünk feléd árad, és a belőled ragyogó örök nő derűs lényének fénye irányt mutat továbbra is.

Áldjon meg a Teremtő Etka, kívánunk neked, további sok-sok tapasztalást!

Etka Anyó temetése

2013. április 12-n, pénteken délután 15 órakor a szegedi Belvárosi temetőben (Fonógyári út 63.) búcsúzunk el Etka Anyó hamvaitól.

Andrássy Éva az EJNE elnöke kezdeményezésére a sírnál, a beszédek után közösen elénekeljük a Szeretet Himnuszát. A temetőbe érkezve egy szál virágot kap mindenki, amit a sírra helyez.

A temetést követően átmegyünk a ” Vasút a Gyermekért” Alapítvány Kollégiumába, a Boldogasszony sgrt. 44 sz. alatt lévő díszterembe. Itt közösen megemlékezünk Etka Anyóról. A termet 16,30 -18 óra között vehetjük igénybe.

Budapestről az Etka-Jóga Rekreációs Egyesület részéről többen is jelezték részvételi szándékukat a temetésen. Szegedre vonatok óránként közlekednek a Nyugati pályaudvarról, szerintem a 10.53 órakor indulóval időben oda lehet érkezni. Két társunk jelezte, hogy gépkocsival jönnek a temetésre, Horváthné Gabinál (06/70-207-8684) még egy hely van, és Miskolczi Katinál (06/30-469-7909) is vannak még szabad helyek. Kérem, hogy közvetlenül Őket keressétek, amennyiben szívesebben csatlakoznátok hozzájuk.

Egyesületünk egy szép sírcsokrot készíttetett az alkalomra, mely minden tagtársunkat egyaránt képvisel majd.